Péter pajtásunk fogalmazta meg a legjobban, amikor megkérdeztem, hogy tetszik neki Isztambul, egy hónap után: ”Olyan, mintha mindennap augusztus 20.-a lenne”. Nem azért mondta ezt, mert mindennap tűzijáték van, hanem mert óriási tömeg van és iszonyatosan pörög mindenki. Török barátaink egyébként felvilágosítottak minket, hogy Isztambulnak csak a lakossága cirka 17 millió, az elővárosokkal és az átutazókkal együtt napi szinten 22-23 millió ember van a városban. Azt, hogy ma részem lehetett ebben a „pörgésben” nagyban köszönhetem kedves Höfler Máté barátom filozófiájának.

A mai nap Ádám konditerembe ment, majd tanult. Elgondolkoztam, hogy nekem is ezt kellene tennem. Emellett több dolog is szólt: Elsősorban az, hogy amikor tükörbe nézek gyakran eszembe jut, Márió a harmonikás. Nem azért, mert olyan barna vagyok, mint ő, hanem mert a felsőtestem kezd harmonikaszerűen rétegződni. A másik dolog, ami az említett program mellett volt csak egy dátum: április 31. Eddig kellene a dolgozatom leadni és továbbra is csak 47.000 karakternél járok. Az egyetlen ellenérv mindössze az volt, hogy kint több mint 20 fok volt, igazi gatyarohasztó meleg. Már-már kezdtem összepakolni az edző cuccom, amikor eszembe jutottak bölcs barátom (Höfler Máté) szavai. Továbbra is szeretném blogomat mentesnek tudni a politikai állásfoglalástól, obszcén és erőszakos szavaktól-megnyilvánulásoktól, de sajnos jelen esetben kivételt kell tennem, mert az csorbítana barátom filozófiai megnyilvánulásának értékén. Ez a beszélgetés pár éve zajlott köztünk, örök nyomot hagyva bennem, ami mindig mosolyt csal arcomra:

-Én: Hallod nem kéne, gyúrnunk?

-Máté: Mer’ minek?

-Én: Hogy szép izmos testünk legyen.

-Máté: Ja, hogy majd szép izmos hullák legyünk?

-Én: Bazz, nőknek bejön, csajozásnál jó.

-Máté: Ide figyelj Szegeda a csajozáshoz csak két dolog kell: Nagy duma, meg nagy f*sz. Nekem semmi szükségem a gyúrásra. 

Miután ez a beszélgetés lejátszódott bennem rájöttem, hogy valóban nekem sincs semmi szükségem edzésre, főleg több mint 20 fokban. Így hát Ádám elment konditerembe, mi meg inkább elmentünk várost nézni Enikővel. Döntésem helyes volt, ugyanis ez a nap több fordulatot is hozott, de most csak a fodrászt emelném ki, aki különösen mély benyomást tett.

Bár oroszlán a horoszkópom és az oroszlánnak sörény kell, az én hajam már valóban inkább sörény volt, mint haj. A mai reggel pontosan olyan volt a hajam, mint aki habverővel fésülködött, így döntöttem, hogy ennek véget vetek. Nem akartam drága fodrászhoz menni, így egy kis sikátorban találtunk is egy kis fodrászüzletet, ahol egy bőven 70 feletti úr volt a borbély. Megkérdeztem, hogy mennyi az annyi mire ő ezt felelte: „Bes (öt) líra”. Mondtam neki, hogy az „cok cok güzel”(nagyon jó), szóval vágjunk is bele. Az üzletről elfelejtettem képeket készíteni, de majd bepótolom. A boltban szerelők voltak. Ez azért fontos, mert amint beléptem egy cső szét is durrant és elárasztotta a víz az 5nm-es szalont. Ekkor felfogtam, ha itt bedugja az aljzatba az elektromos hajnyírót akkor, többet ő se fog hajat nyírni és nekem se lesz gondom sem a fodrászra, sem a hajzselére, mert az áramütéstől eléggé masszívan égnek mered az emberi szőrzet. Szerencsére az életkedve nagyobb volt, mint a pénzéhsége így átterelt az utca túloldalán lévő kollégához. Leültem, a kollégának elkezdtem magyarázni, hogy itt „kücük”, ott „kücük”(kicsi). Nem nagyon vette az adást, így elém tett egy katalógust. Rá is böktem egyre, de mielőtt hozzá kezdett volna megkérdeztem mennyi (megint a behúzás), erre ő: „ Yeni model On Lira” (Új modell 10 líra). Mondtam, hogy a papával 5-öt beszéltünk, erre ő mondta hogy jó, akkor megcsinálja 5-ért. Kiderült, hogy arab és mivel a kollégával arról beszélgettek törökül, hogy mi valószínűleg németek vagyunk, kijavítottuk hogy nem. Sokkal megdöbbentőbb volt viszont a falán a dekoráció. A „ Filistine bizim dir”(Palesztina enyém vagy) felirat kissé elgondolkodtatott. Szerintem, ha valaki besétálna Dávid pajzsával a nyakában (Dávid csillagot nevezik így, mert Dávid pajzsáról mintázták), akkor valószínű, hogy fülig érő mosollyal távozna. Nem azért mert olyan jó lett a haja, hanem valószínűleg azért, mert az olló éle fültől-fülig csúszna.

Ezt félretéve emberünk elég művészien dolgozott. Ez jó dolog, mert manapság nehéz jó fodrászt találni, nekem is csak hosszú évek után sikerült meglelni az igazit, Babi személyében a Podmaniczky utcában. Az előzőekre inkább nem pazarolnék szót.

A tea egyébként az alap szolgáltatás része mindenhol, így emberünk is megkínált teával. Nem fogadtuk el, de kedvességét borravalóval jutalmaztam és igazi turistához méltóan még egy fényképre is felkértem. Aztán újra „cok, cok güzel”(jelezve, hogy nagyon jó lett) majd „merhaba”( helló, szia, viszlát”) és irány a belváros.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.