Március 19.-én török vacsorán voltunk. Kíváncsi voltam, vajon milyen földi édent tudnak nyújtani 35 líráért (35*140= 4900ft-ért). Fél 9-kor találkozó a Burger King előtt, a csapat kb. 30 főből állt. Meg is indultunk, majd megérkeztünk egy öltönybolt elé. Azt mondták a bolt emeletén van az étterem. Ekkor a gyanú halvány árnyéka vetődött elmémre, hogy mind a 30 embert felaprítják és belőlünk lesz holnap a döner, de nem így lett.

Megérkeztünk, helyfoglalás és a zenészek elkezdték húzni a talpalávalót. Az asztal már terítve volt több, rajta török előétellel. Mikor kihoztak az asztalhoz egy egész üveg Rakit (Törökország nem hivatalos nemzeti itala, ánizspálinka), akkor én már rég tudtam, hogy ma este olyan leszek, mint az egykori ősmagyar honfoglaló vezérek egyike Tas (értsd: avagy itTas :). Szóval a kiszáradás veszélye nem állt fenn, de az étellel annál több probléma volt.

Rutinomnak köszönhetően nekem sikerült jól laknom. Mivel voltam már több felettébb elegáns és magas árfekvésű étteremben, így tisztában voltam vele, hogy a főétel és a desszert akkora adag lesz, hogy valószínűleg könnyen versenybe szállhat majd a légypiszok méretével. A többiek fennkölten közölték velem, hogy ne fogyasszak sok előételt, mert lesz még óriási adag főétel és desszert. Többet nem fűznék hozzá a történethez, csak annyit, hogy a rutin nyert és sokan éhesen távoztak.

A főétel egyébként csirke saslik volt. Természetesen szorgosan és folyamatosan fogyasztottam a Rakit tisztán és Oroszlántej formájában is. A Rakit akkor nevezik Oroszlántejnek, ha vizet öntenek hozzá és az átlátszóból fehér színre vált. Ez a szín igazából nem tejfehér, ezért nem is értem, hogy vajon a nőstény vagy a hím oroszlán tejére gondoltak mikor elnevezték. Vacsora közben nem kiváltképp akartam ezt a gondolatot boncolgatni magamban, úgyhogy a képek alapján mindenki döntse el maga a névadó oroszlán nemét.

Közben a kellő mennyiségű Raki meghozta a kedvet a nyelvtanuláshoz, és magyar órákat adtunk cseh pajtásunknak, Viktornak, aki szorgosan jegyzetelt. Közben szervírozták a desszertet, ami nem volt más, mint frissen szeletelt gyümölcs. Hát ez minden volt csak tradicionális nem. Szóval a desszert nem igazán indította be a nyáltermelésünket, nem így az utána következő hastáncos hölgy magánszáma. A legtöbb embernek lejtett egy kis táncot, és többen ezt meg is hálálták egy kis csatos bambira valóval, amit a melltartójába helyeztek. A produkció igen látványos volt és rendhagyó. Miután a hölgy nem látta további esélyét annak, hogy eleget tegyen gyűjtőszenvedélyének, és további híres személyekkel bővítse a két melle közt lévő történelmi személyek társaságát törökösen távozott. A buli nem sokkal később véget ért. A többiek még mentek tovább az éjszakába, ellentétbe velem. Nekem már így is elég gömbölyű volt a cipőtalpa, így hát azt gondoltam távozok, amíg ezt méltóságteljesen meg tudom tenni, a saját lábaimon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.