A héten kaptam segélycsomagot. Kettőt is. Az első számú segélyezőm, egykori évfolyamtársam, kedves Szalkai Nikolett, akivel felvettem kapcsolatot, mivel jelenlegi kedvese éppen Isztambulba tartott. A másik segélyezőm Ádám szobatársam pajtása, aki meglátogatott minket és szintén, a további túlélésünk szempontjából nélkülözhetetlen termékekkel látott el minket. Ezúton is köszönöm nekik a fáradozásaikat. Turista honfitársunk érkezésének köszönhetően, az utóbbi héten azt tettem, amit mindenki más, aki Isztambulba látogat. Megnéztem a nevezetességeket. Kipipáltunk mindent, már csak néhány apróság van hátra. A legjobban mégis a pincér nélküli étterem tetszett. Ebből az étteremből csak 2-3 üzemel Isztambulban, elég eldugott helyen és csak a helyiek ismerik, na meg a én. A hely úgy néz ki, hogy van egy terem székekkel és étkező emberekkel, valamit egy ételliftel. A lift mellett van a (kézzel írt) étlap illetve egy papír és ceruza. Amint kiválasztottuk a számunkra szimpatikus ételt, ráírjuk a nevét a papírra majd beletesszük a liftbe. Pár perc és a liften megérkezik az étel, fizetni pedig a pincében lehet, amihez le kell menni egy lépcsőn. Ott vár minket a kasszásunk, bolyhos melegítőnadrágban és az ahhoz tartozó kopott, felsőrészben. Fizetünk, majd távozunk. Jogos a kérdés, mi a különös ebben a történetben az étel liften kívül? Ez a történet maga Ázsia.

Egyszerűség, tisztelet, emberközpontúság. Egy közgazdásszal beszélgettem nemrég egy kompon Európáról és Ázsiáról. Azt mondta egy óriási különbség van a két kontinensen élők mentalistása között. Európában a pénz az első, Ázsiában meg az ember.

Ezen a helyen, akárki megtehetné, hogy lelép fizetés nélkül, mert nincs fenn személyzet és le kell menni a fizetéshez a pincébe, mint mondtam. Buszon ha valaki, a hátsó ajtón száll fel, akkor előre adja pénzét, hogy fizessék ki  jegyét és a visszajáró mindig megtalálja a gazdáját. Magyarországon vajon eljutna a pénz a sofőrig? Konyha a pincében? ÁNTSZ-ről még a TV-be se hallottak, mégis egészségesebbek, mint az európaiak. Nem reagálják túl a dolgokat. Az egyetlen probléma ezzel az egyszerűséggel, hogy konfliktus helyzeteket is elég egyszerűen oldják meg. Avagy először ütünk, aztán kérdezünk alapon.

Ezen a héten történt még, hogy megjelent egy 6 lábú tényező a kollégiumban, amitől igazán tartottam. Épp a pénteki nap egyik legjobb része jött volna. Ez számomra az, amikor teljesen átszellemült állapotban elindulok fél órás zuhanyzásomra, és a forró víz alatt végig gondolom az aktuális napot. Épp lépnék be a zuhanyzóba, amikor megpillantottam kb. 5-6 cm hosszú kitinpáncélos kis barátunkat, amint a hátán fetreng és épp a kilátástalan helyzetén próbál könnyíteni. Biztos mindenki ismeri azt a csomagoló nejlont, amin kis levegővel telített buborékok vannak. Azoknak a kis buborékoknak van egy jellegzetes hangja, amikor unatkozunk és kipukkasztjuk a körmünkkel. Ilyen hangja van ennek a bogárnak is, mikor találkozik a gumipapucs alján található Made In China felirattal. Remélem ezek után már mindenki tudja, hogy melyik bogárról is van szó. Igazából nem kellene ezen meglepődnöm, mert egyes forrásaim szerint a BME kollégiumban ezek a bogarak a hűtőtetején, csoportokban masíroznak. Nos ennek a szimpatikus lénynek nem mutattam be 46-os barátomat Dr Scholl-t, inkább szóltam Ádámnak.

Épp aludni készült (fél 1-kor), mikor mondtam, hogy felkel és takarítunk, mert ebben a szobában nem lesz csótányosdi. Nem akart nekem hinni, így saját szemével vizsgálta meg a tényállást. Mivel aludni akart, így azzal a nagyszerű ötlettel jött, hogy majd leforrázza és meghal. Ezután kicsit megmeredt a nyakam, mint a kígyó teste mikor támadni akar,és megkérdeztem, hogy komolyan gondolja-e, hogy ez az állat amely túléli a nukleáris támadást, 9 napig képes fej nélkül élni és kitinpácélját borító anyag elpusztít minden ismert baktériumot és vírust, az a bogár majd felfordul egy kis forró víztől. Érveim hatottak. Fél kettőig takarítottunk. Ezután csak nem tudtam nyugodni és MSN-en segítséget kértem egy török barátomtól.

Azt kérdeztem meg, hogy mondják törökül, hogy csótány, mert kérnék a koli menedzsertől valami irtót. Pajtásom elmondta, de hozzá fűzte ezt is: „ Miki don’t be a pussy, it won’t eat you”_ Avagy: Miki ne legyé’ picsa, nem esz meg a csótány. Mondtam, hogy tudom de undorító. Avagy az utcán található kutyagumi is undorító épp ezért nem lépek bele, hanem inkább kikerülöm.  Ezt szerettem volna ezzel lénnyel is. Inkább kikerülni. Ennek ellenére barátomnak igazat adtam. Nem szóltam a menedzsernek, fogam magam és lefürödtem egy másik kabinba, de fél óra helyett két perc alatt.      

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.