Törökországban a közlekedés az egyik legőrültebb dolog. Leginkább azért, mert az összes sofőr őrült. Sofőr szlengnél maradva „agyban csúszik náluk a kuplung”. Van egy különleges közlekedési eszközük, amilyennel máshol eddig nem találkoztam. Angolul csak shuttle-nek nevezik (ejtsd: shatöl). Először nem tudtam elképzelni, hogy miről is beszélünk, amikor török vezetőnk azt mondta, hogy szálljunk fel a shuttle-ra. Ezzel a névvel legutoljára kedvenc számítógépes stratégiai játékomban a STARCAFT-ban találkoztam. Ott ez a shuttle elnevezés egy gyorsmozgású űrhajót takart. Törökországban a shuttle egy kisbusz, ami taxi is egyben. Egy megadott vonalon közlekedik, maximum 15-20 ember fér rá. Ugyanúgy kell leinteni, mint a taxit, a pedig fizetés készpénzzel történik. Az ára átlagosan 1.6 líra. Különösen mókás szituációkat tud előidézni amikor az ember 50 vagy 100 lírás bankjeggyel fizet és a sofőr, az egyik kezével a kormányt fogja másikkal pedig a visszajárót számolja, mindezt 80km/h sebesség mellett, halálos nyugalommal.

egy shuttle utazás

Egy ilyen shuttle kb. 80-90km/h függetlenül attól, hogy hányan vannak a buszon illetve, hogy egyenesbe vagy kanyarba haladunk éppen. Aki ismer, az tudja, hogy olyan  szinten  hipohonder vagyok, hogy előbb tompítok arccal a kombínon (értsd: fejelem le a kombínó oldalfalát.), minthogy megfogjam a dzsuvás kapaszkodót. Nos a shuttle-ön nem volt ilyen probléma. Mivel a sofőr tőgázzal indul és az ajtókat úgy a 30-40 km/h sebesség elérésekor csukja be, gyorsan mérlegelnem kellett, hogy vagy megfogom a kapaszkodót, vagy 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedek, vagy esetleg menetközben elhagyom a járművet. A shuttle sofőrök mentális ingadozásait leginkább a következő történet jellemzi:

            Egy török pajtásom mesélte, hogy egyszer shuttle-on utazott, mikor a sofőr elé bevágott egy másik közlekedésben részvevő delikvens. Az eset kis híján karambolhoz vezetett. Természetesen a sofőrök félreálltak, hogy a helyi etikettnek megfelelően megvitassák a történteket, illetve végezzenek egy gyors családfakutatást, hogy kinek az édesanyja mivel is foglalkozik vagy foglalkozott anno. Szó- szót követett, a tömeg egyre csak sokasodott, további professzorok kezdtek családfa vizsgálatba mindkét oldalon. Emberünk (a shuttle driver) végül pontot tett a vita végére egy csavarhúzóval. Annak ellenére, hogy a szabálytalankodó delikvenst fejen szúrták a csavarhúzóval „csak elájult”. A bámészkodók kihívták a mentőt, a sofőr pedig mint aki jól végezte a dolgát vitte tovább az utasokat A-ból B-be.

A Mitfahrer           

Arról egyébként, hogy a dolgok milyen egyszerűen történnek ebben az országban tegnap saját szememmel is meggyőződhettem:

            Tegnap este (2009-02-27) épp sétálgattunk az Istikal Cadessi-n (mint nálunk a Váci utca), ami szokás szerint tele volt külföldivel. Egy valószínűleg turista, alkoholtól bódult állapotban osztotta az észt. Emberünk, olyan szinten volt, hogy azt se tudta, hogy merre van arccal. Szerencsétlenségre ara sétáltak a rend éber őrei. (1 géppuskás a másik 2-nél csak pisztoly volt, golyóállómellény az alap.). Gondolom emberünk az EU-ból jött és megszokta, hogy rendőröknek is beszólhat, úgyse lesz semmi, ha meg mégis akkor megy vinnyogni Strausburgba, hisz neki szólásszabadsága van. Nos, jelenesetben a dolog úgy történt, hogy beszólt majd a két pisztolyos rendőr megkérte, hogy halkabban már ha lehet. Ezután az emberünk, meglökte az egyik rendőrt. Na, ezt nem kellett volna. Gondolom a rend őrei nem túl ildomos cselekedetként könyvelték el. Egyik rendőr hátulról térdhajlaton rúgta, és amint összecsuklott, a másik már küldte neki a jobb horgot. A géppuskás meg ezt végig nézte, halálos nyugalommal. Az arcából ítélve már csak egy krémes meg egy kávé hiányzott neki a tökéletes előadáshoz. Na de vissza a közlekedésre.    

            A shuttle-ön kívül természetesen van tömegközlekedés is. Itt pedig mindenkit figyel a „Nagy Testvér”. Tömegközlekedésen érdemes Akbil-al utazni, mert olcsóbb, mint a készpénz. Az Akbil az egy műanyagra erősített mágnes, amit igényelni kell a hatóságoktól. Ez mindössze cirka 2 hét, és kell hozzá minden adatunk. (A legfurcsább dolog itt a hivatalos szervekkel kapcsolatban, hogy itt mindig az apa nevét kell megadni az anya neve helyett) Ennek mágneses rendszernek a segítségével az állam mindig tudja, hova utazunk, mikor, meddig és mivel. Ha már szóba jött a nagy testvér megjegyezném, ha veszünk egy török sim-kártyát, akkor regisztrálni kell a hálózaton a telefont, különben egy hónapon belül letiltják.    

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.